Meghatározás
A pozícióméretezés annak eldöntése, hány egységet vegyünk vagy adjunk el egy kereskedésben, hogy a stop-loss aktiválódásakor a veszteség a számla előre tervezett hányadával legyen egyenlő. A kereskedésenkénti kockázatot szabályozza, nem az eredményt jósolja meg.
Hogyan működik?
A szokásos módszer a kockáztatott összegből indul ki, amely általában a számla rögzített százaléka: kockáztatott összeg = számlaméret × kockázat %. Ezután jön a stop-loss távolsága: egységenkénti kockázat = belépési ár − stopár long kereskedésnél, short esetén fordítva. Ebből pozícióméret = kockáztatott összeg ÷ egységenkénti kockázat, a pozícióérték pedig = pozícióméret × belépési ár.
Ez azt jelenti, hogy a stop-loss határozza meg a méretet, nem fordítva. Tág stop kisebb pozícióhoz vezet, szoros stop nagyobbat enged, miközben a stopnál elveszített pénz ugyanannyi marad. A százalék rögzítése ráadásul veszteségek után csökkenti, nyereségek után növeli a pozíciókat, így egy vesztes sorozat lassabban rongálja a számlát.
A tőkeáttétel nem változtat a számításon; csak azt változtatja meg, mennyi fedezet kell a pozícióhoz. A tervezett veszteség így is túlléphető, ha az ár átugorja a stopot, ha egy stop-market megbízás árcsúszással teljesül, vagy ha kihagyjuk a díjakat. A pozícióméretet a likviditás vagy egy olyan szabály is korlátozhatja, amely meghatározza, a számla mekkora része kerülhet egyetlen eszközbe.
Példa (feltételezett számokkal)
Tegyük fel, hogy egy 20 000 dolláros számla kereskedésenként 2%-ot kockáztat, és X tokent tervez venni 80 dolláron, 75 dolláros stop-loss-szal.
Kockáztatott összeg = 20 000 $ × 2% = 400 $; egységenkénti kockázat = 80 $ − 75 $ = 5 $.
Pozícióméret = 400 $ ÷ 5 $ = 80 egység, amelynek értéke 80 × 80 $ = 6400 $, vagyis a számla 32%-a.
Ha a stop aktiválódik, a veszteség díjak és árcsúszás előtt körülbelül 80 × 5 $ = 400 $, pedig 6400 dollár volt a kereskedésben.
Nem önmagában a számla mérete, hanem a stoptávolság és a kockázati százalék határozza meg, mekkora a pozíció.
Gyakori hibák
- Először az egységek számát kiválasztani, majd oda tenni a stopot, ahol a veszteség elfogadhatónak tűnik.
- Összekeverni a kockáztatott összeget a pozícióértékkel vagy a felhasznált fedezettel.
- Figyelmen kívül hagyni az árréseket, az árcsúszást és a díjakat, amelyek miatt a valódi veszteség nagyobb lehet a tervezettnél.
Kapcsolódó kalkulátorok
Ez a fogalomtár kizárólag oktatási célt szolgál, és nem minősül befektetési tanácsadásnak. A példák feltételezett számokkal dolgoznak.